Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Játék Androidra

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Szent Grál

Szent Grál  

Vicente Juan Masip festménye a Grál-kehelyrõl

A Szent Grál (röviden Grál) egy közismert középkori legenda. Leggyakoribb ábrázolása egy kehely, amelybe állítólag felfogták a keresztrefeszített Jézus kiömlõ vérét.

 

Kialakulása  

A monda õskeresztény, kelta és keleti eredetû elemeket tartalmaz. Több megjelenési formája szerepel az irodalomban: kehely, tál, drágakõ, illetve az ezoterikus irodalomban szimbóluma valaminek.

Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennybõl letaszította. Késõbb a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére.

Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belõle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a 11. század végén, a Mária-kultusszal egyidõben alakult ki.

A Szent Grál a szent iratokban 

Jézus ebbõl a kehelybõl ivott az utolsó vacsorán, és keresztrefeszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeibõl kifolyó vért (lásd Nikodémosz apokrif evangéliuma). Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de õ mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek õrzõje volt.

Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok õrizték a Megváltás hegyén.

A Grál az irodalomban  

William Morris: Vision of the Holy Grail

A grál-költészet ismertebb képviselõi a középkorból:

Közülük talán Eschenbach Parzival (Parsifal) c. költeménye a legismertebb, mely alapja volt Richard Wagner operája szövegkönyvének is.

A Grál a Parsifal-legendában  

A Parszifál ifjúsági regény címlapja
Ábrán Zoltán grafikája
Arthur király és a Kerek Asztal lovagjai (14. századi francia ábrázolás)

A Grált az Üdvösség Hegyén épült vártemplomban õrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg, sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett, átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad. A kastélyba érkezik a naív, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezõsködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörû lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel – ami maga a Grál, melybõl ragyogó fény árad – Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király.

Elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebbõl sok jó származott volna. Bûnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hõstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életû remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hõs elkerül Arthur király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz.

Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal. Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.

A Római Birodalom elõtti õsi európai (kelta) és keleti kultúrkör érintkezése és kölcsönhatása jórészt még feltáratlan. A Grál-legenda keletkezésének megértése közelebb viheti a ma emberét ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltárásában.

A Grál-kastély

W. C. Stanfield: Szent Mihály hegye

A Grál templomát (kastélyát) Scharfenberg legendája szerint Titurel építette. 

A Grál-kastélyt – egyértelmû meghatározás hiányában – az utókor több helyre próbálta elhelyezni. A templomosokkal való kapcsolat, fõleg Eschenbach olvasatában, behatárolja a lehetséges helyszínt.

A felmerült helyszínek:

Magyar kapcsolatok 

A legendák szerint Nagy Lajos királyunk kapcsolatban állt a Grállal. A pálosokhoz való kapcsolata ismert, õk hazánkban egyedül tartották számon Arimathiai József ünnepét.

Megjelenése a kultúrában

Egy spekulatív elmélet szerint a Szent Grál francia megfejtése „sang royal”, vagyis királyi vér. A monda szerint Jézusnak Mária Magdolnától gyereke született, aki anyjával együtt Galliába vetõdött, és az õ utódai lettek a frank királyok.

E legenda ellenére Kis Pippin frank majordomus, 751-ben, a frank nemesek, Zakariás pápa és a rá hallgató Szent Bonifác segítségével, nem átallotta letaszítani a trónról III. Childericet, az utolsó Meroving királyt.

A Szent Grál titkát a Bullion Frigyes, francia király által alapított Sion-rend is magáénak vallja.

A mítoszt több könyv és film is feldolgozta. A legismertebb ezek közül Dan Brown új keletû, nagy sikerû regénye A da Vinci-kód (2003), melyet 2006-ban azonos címmel filmesítettek meg. A Szent Grál keresése áll Steven Spielberg Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989) címû filmjének középpontjában. A téma szellemiségének legvalóságosabb feldolgozását John Boorman Excalibur (1981) címû filmje adja, mely a történelmi hiteltelenségek ellenére tulajdonképpen különbözõ források harmonikus idealizálása.

A Da Vinci kód kapcsán elkezdtem nyomozgatni a Szent Grál után.

Mert, hát ugye még mindig hatása alatt vagyok ennek az õrületnek.

És legalább 1000 magyarázatot találtam arra, hogy mi is a Szent Grál valójában.

Fel is teszek egy példát, hiszem, hogy volt Szent Grál,  de Jézsus mivoltált, azért nem tartom valószínûnek. Hiszem, hogy anno volt, valaki, aki megváltó lehetett, de egyáltalán nem hiszek abban, hogy ennek a Messiásnak voltak olyan képességei, amiket állítanak róla. Na jó, de ez most nem az a bejegyzés, ahol szapulom  Jézus, Istent ezt már korábban megtettem, és nem is akarom ismételni önmagam.

 

A Biblia szerint az Utolsó Vacsoránál, Jézus saját vérévé változtatta a bort. Tehát a legbecsesebb, legszentebb ereklye az a "pohár" lehetne, ami tartalmazta Jézus vérét. A Szent Grál a XIII. századi történetekben, gyakran Artúr királlyal, és lovagjaival kapcsolatban vált ismerté. Legalább nyolc történet szól arról, hogy az V. században egy kincset érõ relikviát titokban elrejtettek Anglia szigetén, amikor a Rómaiak megtámadták a Vizigótokat. Az elsõ történetek úgy szóltak, hogy ez a kincs, az a kehely, amit Jézus használt az Utolsó Vacsora alatt. A késõbbi történetekben azonban már nem világos, hogy mi is az a Grál. Szent Heléna (az elsõ keresztény császár anyja) Jeruzsálemben Jézus relikviái után kutatott. Jézus sírjában többet is talált, többek között egy kis kõpoharat, amiben szerinte Mária fogta fel a keresztre feszített Jézus vérét. Rómába vitette. 1992-ben a pohár történetét egy régi angol családig tudták visszavezetni. Itt, egy, a tulajdonos által írt vers segítségével, egy szoborba rejtve találtak is, egy egyszerû poharat, amirõl megállapították, hogy az I. századból származik. Ekkorra már több mint 130-an állították, hogy birtokában vannak ennek a bizonyos, Jézus által használt pohárnak. Ezek között minden méret és forma elõfordult, valamennyi közül a legegyszerûbb, az a kõpohár, amit a szoborban találtak meg. Mivel nem valószínû, hogy Jézus aranyból, drágakövekkel kirakott kehelyben változtatta át a bort, errõl a kõpohárról tartják azt, hogy legvalószínûbben (kora, és formája, anyaga miatt) ez lehetett ez a bizonyos pohár. Az eredetét nem tudták Jézusig visszavezetni, ezért Szent Helénán kívül más bizonyíték a hitelességrõl, egyelõre nincs.

Szent Grál Kevés olyan ereklye létezik, amely mágikus erővel bír, és még kevesebb amelynek varázsereje segítségével elérhetjük az örök fiatalságot és halhatatlanság misztikus szintjét. Az isteni eredet ötvözése legendák elemeivel olyan mágikus kehely létezését taglalja, amely az emberiség számára ma is olyan fontos,mint akár egy atombomba. A hatalom és dicsőség megtestesítőjeként ma is ostorozott cél a vallási vonásokat magában hordozó Szent Grál keresése.



A monda őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket tartalmaz. Több megjelenési formája szerepel az irodalomban: kehely, tál, drágakő, illetve az ezoterikus irodalomban szimbóluma valaminek. ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és keresztrefeszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért (lásd Nikodémosz apokrif evangéliuma). Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de ő mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője volt. Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén. Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította. Később a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére. Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a 11. század végén, a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki. A Grál a fehér mágia legismertebb megtestesítője, amely örök fiatalságot, örök életet ad tulajdonosának. Az egyház a Grált szimbolikusan Szűz Máriával azonosította. A legendák szerint a Grál színaranyból készült mágikus kehely. A Grál szó az Ófrancia szóból eredeztethető. De mi is az a Szent Grál ? Lássuk hát a különböző elméleteket és hipotéziseket. Ma is vita folyik arról, hogyan nézhet ki valójában –e különös és rejtélyes ereklye, vannak akik edényként, mások kupaként, míg megint mások egy kehelyként azonosítják. Ám olyanok is vannak, akik egyáltalán nem a fent felsoroltak valamelyikét tartják a Grállal egyenlőnek, hanem egészen mással azonosítják. Néhányan Jézus Krisztus által írott könyvként tartják nyilván, de vannak olyan hívők is, akik szerint a Grál nem lehet más, mint maga a Frigyláda. Sokak szerint azonban a Grál nem más, mint egy kő, amely jövendőmondó képességgel rendelkezik és a frigyláda belsejében található. Az egyház a Grált szimbolikusan Szűz Máriával azonosította. Mária mint a Grál megtestesítője hordozta magában Krisztust, vagyis Krisztus vérét…Felmerült később az is, hogy esetleg a Grálban illatszert tartottak, amivel Mária Magdalena megmosta Jézus lábait. Akad olyan elképzelés is, hogy a Grál az az aranydoboz , amelyben Krisztus halotti leplét tárolták, illetve, hogy a Szent Grál egy üveggömb, amiben az élet víze található. A keresztény tanítások szerint kétségtelen, hogy a Grál története Krisztus halálával indult útjára. Az újszövetség tanítása szerint Jézus és tanítványai az utolsó vacsorán, valamikor Kr.u 33-ban, egy kupából, a Krisztus vérét jelképező kupából ittak bort. Majd Jézus keresztre feszítése után, amikor egy római katona lándzsája mély sebet ejtett Krisztuson, az ács Arimatei József ebben a kupában fogta fel Jézus vérét. A kupa Kr.u 70-tájékán a Francia Királyságba került, ahol Mária Magdalene zarándokhelyet építetett, hogy minden keresztény megtekinthesse a szent ereklyét. A titokzatos tárgy sorsa ettől kezdve teljesen homályba vész, és abban is maradt egészen napjainkig, bár számos kutató szerint az Arthur mondakörben megjelenő Grál legenda hitelesen meséli el a kehely további történetét… Ma már tudjuk, hogy a XV.században megjelenő Arthur mondakör alapjait a XII.századi Grál történetek jelentették. E művekben viszont a Grálnak semmi köze Arimetiai Fózsef kupájához, Jézus kelyhéhez. E művekben valami sokkal titokzatosabb és misztikusabb tárgyról esik szó. A első irodalmi és történelmi leírás a nagy francia költő Crétien de Troyes Conte du Graal című művében található, amely azonban 1182-ben befejezetlen maradt. Ebben a történetben a Grált egy szűz vitte magával, ám magának a tárgynak a leírása igencsak homályos. A Grál színtiszta finomított aranyból készült , amelybe számos drágakövet foglaltak bele. A legdrágább és legragyogóbb ékköveket égen s földön. A Grálról nem derül ki, hogy kehely, serleg, vagy kupa lett volna, bár a szövegkörnyezet szerint ezek valamelyikének értelmezhető a szerző. A francia szerző – író még csak véletlenül sem említi, hogy a Grál azért lenne szent tárgy, mert abban Krisztus vérét felfogták. Sőt az író egyik későbbi értelmezése szerint a Grál egy nagy templomot jelent… Így hát a pompáról és a gazdagságról árulkodó Grál semmiképpen sem lehetet azonos a szegény ács Arimateai József kupájával, hiszen az feltehetően egy agyagból készült edény volt. A tárgy sokak szerint mágikus erővel bír: erős fényt bocsát ki magából, amely minden más fényt elnyomott. A következő években egy német író, bizonyos Wolfram von Eschenbach említi a Grál titokzatos történetét egy Rarsifal című műben. A parsifalban a Grál egy titokzatos kő, amit egy tiszta szívű szűz vigyáz, és amit ha meglát az ember attól a naptól fogva nem hallhat meg. A Parsifalból kiderül, hogyha 200 évig nézi ezt a követ az ember, akkor is ugyanolyan maard, vagyis nem öregszik. A Parsifal nem említi, hogy a Grál azért lenne Szent tárgy, mert abban Krisztus vérét felfogták, sőt mára egyre nyilvánvalóbb , hogy a Parsifal tulajdonképpen a templomos lovagok kézikönyve volt, amely útmutatást adott a templomos lovagok számára a Grál és a Frigyláda felkutatásához. A XX. Századi kutatások szerint Wolfram von Eschenbach gróf feltehetően tagja volt a templomos lovagrendnek, de mindenképpen szoros kapcsolatban állt az 1118-ban alapított renddel, amelynek tagjai az 1119-és 1126 között kutattak a Jeruzsálemi Szent sír templom környékén, ahol évszázadokkal Salamon temploma állt, az a templom, amelyben a Frigyládát őrizték. A templomosok olyan ereklyéket és kéziratokat kerestek, amelyben a zsidó vallás, és az ókori egyiptomi mágia lényegét adták, és amelyek némelyike egészen Mózes idejéig nyúlik vissza. Ezt testesítette meg az Ószövetségből ismert Frigyláda, amelyet azonban a titkos rend lovagjai nem leltek meg, de szinte biztos, hogy tudomást szeretek hollétéről , és az is bizonyos, hogy még valami titokzatos dologhoz hozzájutottak Jeruzsámeben. Ezt a valamit Franciaországban, az ekkortájt épülő és csak 1225-ben befejezett első gótikus templomban, a Chartres-i székesegyházban helyeztek letétbe .És valóban a katedrális kapuján van egy kis dombormű , amin a Grálra utaló felirat áll, míg a katedrális északi kereszthajójában együtt ábrázolják a Grált, a Frigyládát, és az Ertiópiai Sába királynő szobrát, akinek fia Menelik lopta el Salamon templomából a frigyládát. Ebből többen arra következtetnek, hogy a templomosok, akik a gótikus építészet bevezetőjeként is ismertek, tudták hol rejtőzik a Frigyláda és így megtalálták magát a Grált is. Eschenbach parsifalja viszont arra utal, hogy a Grál nem más, mint a Frigyláda altergója. Erre utal, hogy a Grál egy furcsa kő, olyan mint a Frigyládában található Mózes kőtáblák is. A Grál ugyanúgy jövendőmondó képességgel rendelkezett, mint a Frigyláda, amely a Biblia szerint gyakran szolgált urákulumként a zsidók számára. A Parsifal szerint a Grált egy csapat angyal hagyta a földön, s aztán magasra emelkedtek a csilléagok fölé. Ha nem földönkívüliekre gondolunk, akkor a Grált ugyanúgy isteni eredetűnek kell tekintenünk, mint a Frigyládában elhelyezetett tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát, amelyeket Mózes a Sínai hegyen kapott Istentől. A legszembetűnőbb hasonlóság azonban a Grál és a Frigyláda között az, hogy mind a kettő sugárzást bocsátott ki magából, és mind a kettő színaranyból készült. Bár a Grál olyan nehéz volt, hogy csak tiszta szívvel és lélekkel lehetett megmozdítani, így a bűnös halandók képtelenek felemelni a helyéről. , mégis eltűnt és egy Terra Salvaeshe nevű helyre került . Egy új, Eschenbach halála után folytatott mű szerint Terra Salvaeshe azonos János pap országával, azaz János Király földjével, amelyről ma már sokan úgy gondolják, hogy nem más mint a mai Etiópia. Az a hely, ahol jelenleg a Frigyláda jelenleg is megtalálható, és amelynek keresztény hagyományait a frigyláda felkutatására ideérkezett keresztes lovagok alapoztak meg. Ezek szerint nem kell már tovább keresnünk a Grált, hiszen nyilvánvalóan azonos a Frigyládával ? Sajnos a válasz nem ilyen egyértelmű, mert a német, francia és zsidó írók, szerzők, mondái és írásai eléggé eltérnek egymástól, de érdemes nyitva hagyni a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy a Szent Grál az Etiópiai Axumban rejtőzik, ahol megfelelően őrzik a fegyveres erők. Egyébként a Szent Grál felkutatását és keresését a legjobban az Indiana Jones trilógia dolgozta fel, ám ha mi sem akarunk kimaradni –e kutatásból, javaslom, hogy „Harrison Ford” mintára járjunk utána, és kalandos módon keressük meg ezt a mágikus kelyhet…