Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Magyar rovásírás

Magyar rovásírás

Rovásírás
Rovasiras rovasiras pelda.png
Típus ábécé
Nyelvek magyar
Időszak ?
Felmenő írásrendszerek ókánaánita
   föníciai
    arámi?
     szíriai?
      szogd?
       türk rovásírás?
Unicode-tartomány Nincs (lásd a legutolsó indítványt)
ISO 15924 Hung

A székely írás, más szóhasználatban a székely-magyar rovásírás vagy magyar rovásírás az alfabetikus elvekre épülő írásrendszerek egyike, amelyet a székelyek, esetleg a magyarok többi csoportja is használt a latin írás előtt/mellett. A feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába és kőbe karcolva lehet megtalálni. Eredete tisztázatlan, a korábban általánosan elfogadott álláspont szerint a türk rovásírásból fejlődött ki, mára megfogalmazódott a belső székely eredeztetés vagy az ókánaánita/föníciai írással való direkt kapcsolat feltételezése. A legkorábbi és leggyakoribb rovásírásos leletek Székelyföldön maradtak fenn.

Története 

A nyelv tanúsága 

A homokmégy-halmi rovásírásos felirat. A 900-as évekből

A rovásírás eredete jelenleg tisztázatlan, és számos vitát indított. Ha megvizsgáljuk az írással kapcsolatos magyar szókincset, felismerhető, hogy a kérdéses szavak etimológiája kevés segítséget nyújt a probléma megoldásában, és nem érdemes messzemenő következtetést levonni belőle:

  • : (1211, településnév) finnugor kori szó;
  • olvas: (1372 után) finnugor kori szó, eredeti jelentése (meg)számol;
  • ír: (1372 után) vitatott eredetű – vagy jövevényszó egy csuvasos török nyelvből, vagy azonos az irt/arat szó tövével, jelentése az irdal = bevagdal értelemben őrződött meg. Az irt/arat a maga során vagy ősi, uráli kori szó, vagy jövevényszó egy török nyelvből;
  • betű: török jövevényszó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.

Türk elmélet 

A „G” betű (e) kialakulása: (a) a föníciai, (b) az arámi (arameus), (c) a szíriai és (d) a türk írás g-je.

A rovásírás származásáról szóló "türk elmélet" szerint a székely írás a belső-ázsiai türk rovásírással áll kapcsolatban. Az elgondolás eredeti formája Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered.

Szerintük az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (arámi írás); tőlük a szíriaiak (szíriai ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk rovásírás).

A türk kapcsolat az idő előrehaladtával egyre kevésbé volt meghatározó elem a rovásírás eredetéről szóló művekben:

  • Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon” 
  • Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.
  • Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással
  • Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet 
  • Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.

Az 1990-as évekig uralkodó türk elmélet hívei úgy vélték, a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra,a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. Szerintük a magyar rovásírás szinte bizonyosan a türk rovásírásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az eF 'eF'.A fennmaradó, nem kis rész valószínűleg belső fejlődés eredménye.

Az Írástörténeti Kutatóintézet által 1993-ban kiadott, Simon Péter (az ELTE tanszékvezetője), Szekeres István és Varga Géza írástörténészek által írt "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötet leszámolt az ótürk eredeztetés teóriájával. A kötet megjelenését követően Róna-Tas Andrástól Sándor Kláráig kutatók sora változtatta meg a korábbi álláspontját és tekintette (az arameus-ótürk-glagolita származtatás helyett) ismeretlen eredetűnek a székely rovásírást. 1993 óta csak az "alternatív" szerzőknek van alátámasztással rendelkező eredetteóriájuk.

A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: "a székely rovásírás nem vezethetõ ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettõ távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján." Magyarán, a székely és a türk rovásírás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.

(Szkíta)-avar-kazár elmélet 

Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja:

"A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erõsen valószínûsíthetõen a székely rovásírás õsének tekinthetõ. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül."

Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak. Ezt támogatná a székely és a szaka (szkíta) népnevek hasonlósága. Vékony szerint feltételezhető, hogy a székelyek eredetileg a frank Pannonia - azaz a Nyugat-Dunántúl - területén laktak, ez jól magyarázná csoportonkénti elkülönülésüket a többi magyar nyelvűtől. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása, amelyre hatott a kazár írás:

"Szórványos leleteink alapján úgy látszik, hogy a 9. század végén a Kárpát-medencébe került kazár (és a tőle külön kezelendő halomi típusú?) írás hozzájárult a korábbi Kárpát-medencei írásismeret megerősödéséhez és feléledéséhez, s a kettő ötvöződése alakította ki a székely rovásírást."

Késő középkor, 896–1526 

A nikolsburgi (ma: Mikulov, Csehország) ábécé

A 896 utáni század a magyar állam felemelkedésének szemtanúja volt. A hét magyar törzs immár véglegesen letelepedett a Kárpátok koszorúja által övezett medencében, megalapítván a Magyar Fejedelemséget.

A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Ezek közé tartozik a homokmégy-halmi emlék, amit egy egykori fejedelmi központ tárgyi maradványai mellett találtak meg. A rövidke felirat egy csontból készült tegezszájon áll; a rossz állapot miatt azonban eddig érdemi megfejtését még senki sem tudta megadni.

Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. Minthogy azonban az utóbbi csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik, krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok közös írást használtak.

A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnét kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.

Az 1526 és 1850 közötti időszak 

Az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon

1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.

Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére teljesen kiveszett, míg Erdélyben ellenben továbbra is fennmaradt, ugyan már csak úgy, mint a népművészet egyik eleme.

Az első viszonylag szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.

Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.

A 17. század és a 19. század között rovásírásos feliratok Kibéden, Csejden, Makfalván, Szolokmán, Marosvásárhelyen, Csíkrákoson, Mezőkeresztesen, Nagybányán, Tordán, Kecskeméten és Kiskunhalason is keletkeztek – majd a modern oktatás teljes elterjedésével az írás ezen formája mintegy 1850-re feledésbe merült.

Kutatása  

Középkori, 11. századi rovásírásos lelet. Olvasata „mihály isten szentje

A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczy János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Őt a sorban Bonfini, Oláh Miklós, Szamosközi István és mások követik.

Tudományosan először minden valószínűség szerint Orbán Balázs néprajzkutató vizsgálta – ő fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hunn-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.

Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.

Sebestyén után gyakorlatilag jóformán az 1960-as évekig senki sem foglalkozott a rovásírással. Ezután főként a laikus kutatók érdeklődtek utána, nem kevés ún. „alternatív elméletet” alkotván, melyek többsége kellő kritikával kezelendő.

A rovásírás kutatása napjainkig sem fejeződött be. Az 1980-as, 1990-es évek számos új lelet felfedezésével jártak együtt. A legutóbbi, szakmai szempontból is értékes, a témáról szóló monográfiát Vékony Gábor adta ki 2004-ben, de még mindig léteznek eldöntetlen kérdések.

Működése  

Néhány lehetséges ligatúra

A rovásírás alfabetikus elveken jelöli a hangokat: minden hanghoz egy betűt rendel. A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni balról jobbra haladó emlékeket is. Az utóbbi esetben az írásjegyek függőlegesen tükrözendők. Kis- és nagybetűk közötti különbségtétel nincs, noha néha a tulajdonnevek kezdőbetűjét szokás volt kicsit nagyobbnak írni.

Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:

Le rovasiras.png

A helymegtakarításra még egy módszer alakult ki: a magánhangzók kihagyása bizonyos esetekben (hangugratás). Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kitalálható. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.

A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése nem volt általános. Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (például k és s); ezek közül az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után.

A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.

Betűk 

Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor féle ábécét, és a mesterségesen összeállított rovás kiterjesztett szabványt (ami egyben a legutolsó unicode szabványtervezet magja). A betűk a balról jobbra haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.

A székely-magyar rovás és a magyar latin betűs írás párhuzamos használata miatt létezik egy konvergencia a két ábécé között: számos rovásíró szereti ugyanazon betűket használni a rovásban is, mint ami a szabványos latin betűs ábécében megtalálható. Ennek a konvergenciafolyamatnak az utolsó állomása hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) kifejlesztése volt az utolsó másfél évtizedben és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében.

Magyar ábécé latin betűkkel a á b c cs d dz dzs e é ë f g gy h i
Székely-magyar rovásírás
Forrai-féle változat
A (rovásbetű).svg Á (rovásbetű).svg B (rovásbetű).svg C (rovásbetű).svg Cs (rovásbetű).svg D (rovásbetű).svg E (rovásbetű).svg É (rovásbetű).svg F (rovásbetű).svg G (rovásbetű).svg Gy (rovásbetű).svg H (rovásbetű, Forrai Sándor).svg I (rovásbetű).svg
Székely-magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
A (rovásbetű).svg Á (rovásbetű).svg B (rovásbetű).svg C (rovásbetű).svg Cs (rovásbetű).svg D (rovásbetű).svg Dz (rovásbetű).svg Dzs (rovásbetű).svg E (rovásbetű).svg É (rovásbetű).svg Ë (rovásbetű).svg F (rovásbetű).svg G (rovásbetű).svg Gy (rovásbetű).svg H (rovásbetű).svg I (rovásbetű).svg
Magyar ábécé latin betűkkel í j k ak l ly m n ny o ó ö ő p q r
Székely-magyar rovásírás
Forrai-féle változat
Í (rovásbetű).svg J (rovásbetű).svg K (rovásbetű).svg Mély k (rovásbetű).svg L (rovásbetű).svg Ly (rovásbetű).svg M (rovásbetű).svg N (rovásbetű).svg Ny (rovásbetű).svg O (rovásbetű).svg Ó (rovásbetű, Forrai Sándor).svg Ö (rovásbetű).svg Ő (rovásbetű, Forrai Sándor).svg P (rovásbetű).svg R (rovásbetű).svg
Székely-magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
Í (rovásbetű).svg J (rovásbetű).svg K (rovásbetű).svg Mély k (rovásbetű).svg L (rovásbetű).svg Ly (rovásbetű).svg M (rovásbetű).svg N (rovásbetű).svg Ny (rovásbetű).svg O (rovásbetű).svg Ó (rovásbetű).svg Ö (rovásbetű).svg Ő (rovásbetű).svg P (rovásbetű).svg Q (rovásbetű).svg R (rovásbetű).svg
Magyar ábécé latin betűkkel s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs  
Székely-magyar rovásírás
Forrai-féle változat
S (rovásbetű).svg Sz (rovásbetű).svg T (rovásbetű).svg Ty (rovásbetű).svg U (rovásbetű).svg Ú (rovásbetű).svg Ü (rovásbetű).svg Ű (rovásbetű).svg V (rovásbetű).svg Z (rovásbetű).svg Zs (rovásbetű).svg
Székely-magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
S (rovásbetű).svg Sz (rovásbetű).svg T (rovásbetű).svg Ty (rovásbetű).svg U (rovásbetű).svg Ú (rovásbetű).svg Ü (rovásbetű).svg Ű (rovásbetű).svg V (rovásbetű).svg W (rovásbetű).svg X (rovásbetű).svg Y (rovásbetű).svg Z (rovásbetű).svg Zs (rovásbetű).svg

Számrovás 

Rovásszámok
Számjelölő rendszerek
Arab
Babiloni
Csuvas
Egyiptomi
Görög
Inka
Magyar rovásírás
Maja
Római
továbbiak…
Helyiérték rendszerek
Tízes számrendszer
2, 3, 4, 5, 8, 16
továbbiak…
Számnevek
továbbiak…

A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy 1576-ban készített tanítótábla, amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.

A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.

A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát. A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet. A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel: 2345.

A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy közmondások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak, például a csuvasok, egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.

Napjainkban 

Napjainkban számos laikus ember érdeklődését felkeltette az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben a legkézenfekvőbb módon titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják ennek az érdekes kultúrtörténeti tényezőnek az emlékét. A 20. század első felében Magyar Adorján összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és általánossá tette, hogy az egyik változatot a rövid, a másikat ugyanazon hang hosszú párjának leírására használják.

A germán rúnák és a rovásírás között vonható egy nyilvánvaló párhuzam: egyik sem maradt ki a politikai okkultizmus tárgyköréből. Az előző évezred végén számos különleges elmélet és megállapítás született a magyar írással kapcsolatban. Nevet adtak az egyes betűknek a rúnák mintájára – ez történetileg azonban teljesen megalapozatlan, hiszen az eredeti betűnevek egy sémi nyelv szavai voltak, és érthető módon a magyar nyelvig ezek az elnevezések nem jutottak el.

A rovásírást ezenkívül néhányan misztikus eredetűnek tartják, vagy éppen a világ összes írása ősének (Varga-féle rovásírás-elmélet); megint mások különféle módokon próbálják beilleszteni a magyar mitológia világába.

1998-tól rendez a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeznek versenyzők.

2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „... székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!. Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom. 2010 júliusától pedig a Rovás Alapítvány a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját dolgozta ki, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnév-tábla tervezetét.

2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket. Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége, aminek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Tanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja,melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt.

Fontosabb régészeti leletei 

A homoródkarácsonyfalvai felirat, 1200-as évek
  • A legkorábbi lelet Homokmégyről, 10. század
  • A pécsi rovásírásos címerpajzs.
  • A Luigi Ferdinando Marsigli által 1690-ben lemásolt, eredetileg kb. 1450-ben készült rovásírásos botnaptár:
„Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”
„A eB eC […] Amen.”
„Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”
„Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo kiraly öt kevetét vártták it. Bilaji Barlabás ketö esztendejik it valt, nem tön császár. Keteji Székel Tamás irta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval. ”
  • Az énlakai unitárius templom felirata, 1668-ból:
„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”