Pattnak
Két szív,egy lélek,
Mely örökre egyben élnek,
Minden nap ,új életre kelnek,
S így minden nap ujjá születnek.
Mikor a nap felkél
Arany utat,a vizen mutat
S õ elindult rajta,de szinte hátra se néz
Hisz tudja egyedül õ sétál valahova.
Mikor át ért a túlpartra
Õ érzi biztonságba van.
S tudja lassan vele lesz az is
Aki igazán szereti.
Egy téli estén
Késõ van, mindenki otthon
Csak te vagy,ki sétál az úton
Nem térhetsz nyugovóra,
Míg nem tudod,hogy barátaid
Biztonságban vannak.
Mikor álomra,fekteted a tested,
Akkor egy angyal, feléd közeleg,
Elmondja mitörtént vele,
S te az ágyon fekve figyeled,
Az angyal elmondja,az apró dolgokoat
S rá jösz ez mind te magad vagy.
Keresem:
Keresem, hogy ki vagyok,
Keresem ,hogy mi vagyok,
Keresem az életem
Most nem tudom
Hol veszett el a lelkem.
Figyelem az embereket
Hát ha meg mutatják
Mit tegyek.
Mond meg angyal mit tegyek,
Mond meg angyal hova figyeljek
Mert nem tudom mit keresek
Én itt lent.
Nem vagyok se se bölcs
Csak egy egyszerû ember
Ki sokat látott,
Ki már volt a túl oldalon,
Mai napig nem értem mért nem
Maradthattam ott.
K
Két hónapon keresztûl szenvedtem
Mert fogaim nem engedelmeskedtek
Nyaralásom is ez miatt ment tönkre
Enni nem bírtam annyira szenvedtem
S szinte gyógyszereken éltem
Négy bölcsesség fogam tett nekem keresztbe
S a többit is szétszedte,átlyukasztotta a szemtelenje
Egyet már ki húztak,hármat még csinálnak
A Szentkirály utcában
Szeptember elején mûtötték a fejem
Két atherómát szedtek ki belõle
S hátra van még a váll mûtétem
Mert egy baleset miatt rossz helyen fort össze nékem.
Szerelem
Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán,
valami mégis itt lüktet közöttünk
s fájó örömmel ostromol meg újra:
a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett.
Ez a fény is Belőle árad, végső fokon,
s mégha tükrözés is csupán két gyermekszemen:
engem is átjár és betölt. Maga a Kegyelem.
Hogy mégsem hallhatom s érezhetem örökké:
tisztátalan kevélységem a vétkes.
Sárból kunkorodó hüllőfejére nem győzök elégszer rátaposni!