Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Játék Androidra

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Saját verseim

 

Pattnak

Két szív,egy lélek,

Mely örökre egyben élnek,

Minden nap ,új életre kelnek,

S így minden nap ujjá születnek.


Mikor a nap felkél

Arany utat,a vizen mutat

S õ elindult rajta,de szinte hátra se néz

Hisz tudja egyedül õ sétál valahova.


Mikor át ért a túlpartra

Õ érzi biztonságba van.

S tudja lassan vele lesz az is

Aki igazán szereti.


Egy téli estén

Késõ van, mindenki otthon

Csak te vagy,ki sétál az úton

Nem térhetsz nyugovóra,

Míg nem tudod,hogy barátaid

Biztonságban vannak.


Mikor álomra,fekteted a tested,

Akkor egy angyal, feléd közeleg,

Elmondja mitörtént vele,

S te az ágyon fekve figyeled,


Az angyal elmondja,az apró dolgokoat

S rá jösz ez mind te magad vagy.

 

Keresem:

Keresem, hogy ki vagyok,

Keresem ,hogy mi vagyok,

Keresem az életem

Most nem tudom

Hol veszett el a lelkem.


Figyelem az embereket

Hát ha meg mutatják

Mit tegyek.


Mond meg angyal mit tegyek,

Mond meg angyal hova figyeljek

Mert nem tudom mit keresek

Én itt lent.


Nem vagyok se se bölcs

Csak egy egyszerû ember

Ki sokat látott,

Ki már volt a túl oldalon,

Mai napig nem értem mért nem

Maradthattam ott.

 

K

Két hónapon keresztûl szenvedtem

Mert fogaim nem engedelmeskedtek

 

Nyaralásom is ez miatt ment tönkre

Enni nem bírtam annyira szenvedtem

S szinte gyógyszereken éltem

 

Négy bölcsesség fogam tett nekem keresztbe

S a többit is szétszedte,átlyukasztotta a szemtelenje

 

Egyet már ki húztak,hármat még csinálnak

A Szentkirály utcában

 

Szeptember elején mûtötték a fejem

Két atherómát szedtek ki belõle

 

S hátra van még a váll mûtétem

Mert egy baleset miatt rossz helyen fort össze nékem.

 

Szerelem


Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán,
valami mégis itt lüktet közöttünk
s fájó örömmel ostromol meg újra:
a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett.
 
Ez a fény is Belőle árad, végső fokon,
s mégha tükrözés is csupán két gyermekszemen:
engem is átjár és betölt. Maga a Kegyelem.
 
Hogy mégsem hallhatom s érezhetem örökké:
tisztátalan kevélységem a vétkes.
Sárból kunkorodó hüllőfejére nem győzök elégszer rátaposni!