Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Játék Androidra

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Hobbit

hobbit

A regény története 

A regény születése és megírása

Az 1920-as évek elejétől a szerző elkezdett meséket mondani gyermekeinek (A Kóborló és a varászló [Roverandom], Mr. Bliss, A Mikulás levelei [The Father Christmas letters], A sonkádi Egyed Gazda [Farmer Giles of Ham]), melyek közül néhányat egy-két évvel később írásban is rögzített, sokukat előbb-utóbb meg is jelentetett. A hobbit először is annyiban különbözik ezektől, hogy nem pusztán elbeszélt, hanem már eredetileg is írott műnek indult, bár szerzője egyes fejezeteit megírásuk után (az 1930–1931-es évektől kezdve) felolvasta fiainak. További különbség, hogy A hobbit volt az első olyan nagyobb írása, mely, mint később több más is, születése közben a szerző régóta fejlődő és őt végül világszerte ismertté tévő, a tünde mitológiának otthont adó fantáziavilágának (ld. Középfölde) részévé vált.

A hobbit első verzióira az 1920-as és 30-as évek fordulójáról vannak utalások: a Tolkien-gyerekek ezekből az évekből emlékeztek ezen kalandok felolvasásaira. Mára szinte legendássá váltak az első mondat leírásának körülményei. Humphrey Carpenternek az író naplóin és levelein alapuló Tolkien-életrajza szerint.Tolkien professzor éppen egyetemi vizsgadolgozatokat javított, amikor eszébe ötlött a majdani mű nevezetes első sora, ami olyan furcsán hatott rá, hogy zavarában az egyik dolgozatlap üres hátoldalára firkantotta le: Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit.

Az írás keletkezésének pontos datálása több ok miatt is nehéz, például mert Tolkien nem dátumozta meg a korai formáit hordozó nyers szövegváltozatokat, de visszaemlékezéseinek ellentmondásossága miatt is. Egyes utólagos visszaemlékezései szerint az első mondat leírásához vezető ihletet 1930-ban vagy 1931-ben kaphatta:

„Máig látom a Northmoor Road 20-as számú házam sarkát, ahol az ötlet első bevillanása történt. Ott [jobbra mutat] állt egy óriási halom vizsgadolgozat […]. Emlékszem, ahogy felemeltem egy lapot és észrevettem […], hogy az egyik oldalát üresen hagyták. […] így hát ráfirkantottam, magam sem tudom, miért: »Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit«.”.

Ha Tolkien helyesen emlékezett, akkor az „ötlet első bevillanása” nem történhetett 1930 előtt, mivel ebben az évben költöztek a Northmoor Road 20-ba; több bizonyíték azonban arra utal, hogy az említett interjúban mégsem emlékezett helyesen; és az első mondat a húszas évek végén, valószínűleg 1928 nyarán született, az ihlet után a kidolgozás évekig elhúzódott. Mint maga is írta: „Nem tudtam és ma sem tudom, miért firkantottam le az első mondatot; Sokáig nem kezdtem vele semmit, és évek múlva sem jutottam túl azon, hogy megrajzoltam Thror térképét”.

A hobbit egyik lehetséges irodalmi előzménye, az E. A. Wyke-Smith által írt A snergek csodálatos országa c. kötet 1927-ben jelent meg, így 1927 előtt valószínűleg nem születhetett A hobbit. A szerző fia, Michael Tolkien egyes feljegyzései szerint A hobbit már 1929-ben létezett, Tolkien szerint pedig legidősebb fia (John) 13 éves volt (1930), amikor felolvasta neki az első fejezeteket (ha az első mondat és a többi megírása között valóban évek teltek el, és a fejezetek kidolgozása is hosszú időbe telt; mely utóbbitt a Tolkien-fiúk visszaemlékezései is megerősítik, akkor az első mondat nem születhetett 1930-ban, hanem előbb).[17]

A harmincas évek elejétől kéziratról kéziratra és tisztázatra haladva fejlődött a szöveg, amit 1930–31 telének estéin mesélhetett el először a gyerekeknek.

1933-ban az író barátja és „házi” kritikusa, C. S. Lewis már véleményt mondott egy (igaz, befejezetlen) változatáról; 1936-ban pedig Tolkien már kimondottan a kiadás reményével fordult újra a történet felé, hogy az addig csak vázlatosan kidolgozott befejezést is megírja. A harmincas évek második felében a még kiadatlan regényből fejezeteket olvasott fel az Inklingek összejövetelein.

A regény megjelenése

A regény első angol kiadása 1937. szeptember 21-én jelent meg az az Allen & Unwin (A&U) kiadónál. Fogadtatása kedvező volt a közönség és a kritikusok nagy többségének körében. A legelső kritikusok is észrevették, hogy mily mértékben építkezik az észak- és északnyugat-európai mítoszok és mesék elemeiből is, s megjegyezték, mennyire „tanult mese” a regény: építkezik a verses Eddából (Gandalf és a törpök nevei), az óangol Beowulf cselekményéből, klasszikus tündérmesék elemeiből; de kortárs hatásokat is magába olvasztott (ld. irodalmi előzmények).

A hobbit első amerikai kiadásának címlapja

A regény sikere nem volt minden előzmény nélküli: a kiadó három, tőle szokatlan egész oldalas előzetes hirdetésben jelentette be a „talán egy új Alice csodaországban” szerepét betöltő „az év gyerekkönyve” megjelenését (a Publishers´ Circular és a The Publisher & Booksteller február 6-i, július 3-i, és szeptember 4-i számai). A kiadó a Tolkiennek és a C. S. Lewisnak küldött tisztelet- és recenziós példányokon kívül kritikusoknak (Richard Hughes, Arthur Ransom) is kiküldött példányokat véleményezésre, és a kapott kritikákból az említett folyóirat november 6-i számában újabb egész oldalas hirdetést tett közzé. További reklámfogásként a kiadó Museum Streeten elhelyezkedő központjában A hobbit kb. ötven példányát felhasználva művészien berendeztek egy kirakatot, és erről is megjelent egy kisméretű fénykép (Publishers´ Circular and The Publisher & Booksteller, 1937. november 20.).

Ahogy abban az időben számos brit kiadónak, az Allen & Unwinnek is szerződése volt egy amerikai kiadóval, a bostoni Houghton Mifflin Company (HMC) céggel, ennek értelmében az A&U felkínálta a HMC-nek a lehetőséget mint előjogot a regény amerikai kiadására. Az Amerikai Egyesült Államokban a regény kiadását 1938. február 23-ára jelentették be a Retail Bookseller c. folyóiratban; de a könyv első amerikai példányai csak március 2-ára készültek el.

A hobbit legkézenfekvőbb besorolása műfajilag: meseregény, illetve ifjúsági kalandregény; utóbbin belül a műfajra és az íróra is jellemző pikareszk (útleíró) formát követi. C. S. Lewis ezt a következőképp kívánta pontosítani: „… Meg kell értenünk, hogy csak abban az értelemben gyerekkönyv, hogy a sokszori olvasás közül az első megtörténhet már az óvodában is. Az Alice-t a gyerekek komolyan, a felnőttek nevetve olvassák; A hobbitot ellenben a legfiatalabb olvasók fogják a legmulatságosabbnak találni, és csak évekkel később, a tizedik vagy huszadik olvasás után kezdik majd kapisgálni, micsoda ügyes tudósmunka és mélységes elmélkedés érlelt mindent ilyen teljesre, ilyen barátságosra, és a maga módján ilyen igazra.” (Times Litterary Supplement, 1937. október 2.)

A hobbitot több, mint 40 nyelvre fordították le 2006-ig (ld. még: „Magyar kiadások”).

A hobbit és a folytatás 

A hobbit folytatása az író későbbi regénye, a háromkötetes A Gyűrűk Ura, mely számtalan szállal kapcsolódik a megelőző regényhez. A legfontosabb, hogy a törpök társaságában megtett utazás során találja meg Bilbó láthatatlanná tévő varázsgyűrűjét (később, A Gyűrűk Urában: az Egy Gyűrűt), ezenkívül megszerzi a később életmentőnek bizonyuló mithril-páncélzatot, és kardját, a Fullánkot.

Ezenkívül találkozik (és ezáltal az Olvasó is) többekkel Középfölde A Gyűrűk Urában is megjelenő népei (törpék/törpök, óriások/trollok, erdei tündérek/erdőtündék, manók/orkok, óriásfarkasok/wargok), nevezetességei (Rivendell/Völgyzugoly, Magányos Hegy) és hírességei (Gandalf, Elrond, Nyelem/Gollam, a Fekete Mágus/Szauron) közül. Bilbó útiélményeiről megírja a később Nyugatvégi Piros Könyvnek nevezett krónikáját.

A Gyűrűk Ura kedélyes indítása írásakor még azt is egy ehhez hasonló meseregénynek szánta, később kezdtek csak átütni az óidőkről szőtt gondolatai, amelyek végül az elmúlt nagyság, a mitikus dicsőség kifejezőjévé – és nem utolsósorban a huszadik század egyik leghíresebb regényévé – tették.

Irodalmi és életrajzbeli előzmények és párhuzamok 

1922 táján Tolkien egy versciklust kezdett íni, A Bimble-öböl meséi és dalai címmel. Ennek második versében (A sárkány látogatóban) megjelenik nemcsak egy, az öblöt feldúló sárkány, de egy vele szembeszálló Mrs. Biggins nevű alak is. A harmadik vers címszereplője, Glip, egy különös, sikamlós, barlangi teremtmény, a sötétben világító szemekkel.

A „hobbit” név eredete, hogy Tolkien honnan vette, nem dönthető el teljes bizonyossággal; Tolkien visszaemlékezései szerint, a szó (pontosabban: A hobbit című regény első mondata) mintegy véletlenül jutott eszébe 1930 körül, iskolai vizsgadolgozatok javítása közben, más visszaemlékezéseiben azonban azt is lehetségesnek tartotta, hogy tudat alatt más irodalmi művek vagy hatások is befolyásolhatták. Azok, akik Tolkien munkáival filológiai és irodalmi szempontból foglalkoznak, teljesen különböző, a „hobbit” szó kitalálására vezető forrásokat: köznyelvi fordulatokat vagy irodalmi műveket tartanak ihletadónak.

A hobbitokhoz sok tekintetben hasonló alakok megjelentek E. A. Wyke-Smith A sznergek csodálatos országa (The marvellous land of Snergs, a továbbiakban: Snergek) c. mesekönyvében is, melyben két kisgyermek egy távoli helyre, a sznergek országába kerül, és óriásokkal meg boszorkányokkal kerül szembe. A sznergek „egy olyan nép, amely kicsit magasabb egy átlagos asztalnál, de szélesvállú és nagyon erős.” A sznergekről álíthatóak a hobbitokról elterjedt (esetenként, túlzó) középföldei vélekedések: butácskák, az étkezések pedig rendkívül fontosak a számukra. A könyv játékos, ironikus atmoszférájában is emlékeztet néhol A hobbitra, különösen az elejére. A könyvet Tolkien nemcsak ismerte, de igen nagyra tartotta, mint az angol tündérmese-irodalom kiválóságát. Egy 1955-ben W. H. Audenhez írt levele szerint a Snergek „alighanem tudatalatti forrás a hobbitokhoz, de semmi máshoz”, híres, a tündérmesékről tartott előadásának vázlataiban pedig ez található: „Szeretnék megemlékezni arról, mennyire szeretem és szeretik gyerekeim E. A. Wyke-Smith-től A snergek csodálatos országát, vagy legalábbis a mese snerg-motívumát, és Gorbót, a nehézfejűek gyöngyét, az útitársak drágakövét a kalandok során”.

Zsákos Bilbó alakja: jellemében többen felismerni vélik magát Tolkient. A már említett Snergek c. könyv sznerg főszereplőjét Gorbónak hívják. Nemcsak Bilbó, de a megyei hobbitok neveinek nagy része is hasonló hangzású.

A hobbitban szereplő törpnevek többsége (Óin és Balin kivételével), akárcsak Gandalfé, a Verses (vagy Régebbi) Edda egyik költeményében (A jósnő jövendölése, azaz Voluspa) is előfordul.A Ködhegység és főhősök benne átélt élményei többek szerint párhuzamba vonhatóak Tolkien Alpokban tett túrájának élményeivel. Tolkien ezen utazása során vásárolt egy képeslapot, melyet általában Gandalf alakjának megformálásában kulcsfontosságúnak tartanak.

Beorn („medve”) neve és lakhelye is óangol (Beorn terme egy tipikus ógermán épület leírása – mellesleg Tóvároshoz hasonló kőkori településeket is ismerünk), de a Hófehérke c. mese egyes régebbi változataiban (Hófehérke és Rózsapiros, megj. a The Blue Fairy Book c. Andrew Lang szerkesztette tündérmese-gyűjteményben 1889-ben) is szerepel már egy olyan, törpék által elátkozott királyfi, aki hol ember, hol pedig az erdőkben bolyongó vak medve.

A Magányos Hegynél Bilbó és Smaug sárkány (szintén óangolból, a Smugan szóból képzett név) részvételével bekövetkezett eseményekben felfedezhető a Beowulf egy-egy részlete. A regény legkorábbi változataiban nem Smaug volt a sárkány neve, hanem Pryftan, Gandalf mágus alakjának megfelelőjét Blathordinnak hívták, míg Gandalf a törpök vezérének (a későbbi Thorinnak) neve volt (Beorn neve itt még Medwed). A Smugan óangolul „egy résen való átfurakodást” jelent, Tolkien ezt a névválasztást „gyengécske filológiai tréfának” nevezte.

A műben megfigyelhető (vagy feltételezett) kortárs hatások közül A Snergek mellett említhető George MacDonald A hercegnő és a koboldja (The princess and the Goblin), vagy Sinclair Lewis 1922-ben kiadott, Babbitt c. regénye, mely egy – Tolkien szavaival, „burzsoá önelégültséget hordozó” – amerikai üzletembernek a megszokott medréből kitérő életéről szól.

Magyar kiadások 

Filológiai problémák

Tolkien műveinek már eredeti, de a szerző halála után napvilágot látott kiadásai során is állandóan gondot okozott, hogy művei több szövegváltozatban is léteznek. Tolkien sokszor átdolgozta műveit, néha művészi elgondolásainak változásai miatt, néha azért, hogy a benne talált önellentmondásokat kiküszöbölje, vagy hogy régebben kiadott, de általában újabban íródott művei és régebben írt, de még kiadatlan művei között összhangot teremtsen. Hogy melyik az „igazi” szövegváltozat, ha egyáltalán létezik ilyen; azt sokszor az örökösök is nehezen döntötték el.A hobbit és a folytatás, A Gyűrűk Ura terminológiája a fenti típusú konvepcióváltozások – a gyermekmesék és „magasabb” vagy „komolyabb” irodalmi mű stílusa közti különbségtétel – miatt már az angol eredetiben is eltér (például előbbiben a gonosz barlanglakó lények goblinok, A Gyűrűk Urában viszont orc-ok). Lásd vitatott kérdések, ellentmondások.

Szobotka Tibor és Tótfalusi István fordítása 

Tolkien regénye Magyarországon először 1975-ben jelent meg, Szobotka Tibor fordításában, Tótfalusi István versbetéteivel, A babó címmel. A kiadást kezdetben a Móra Könyvkiadó, később a Ciceró Könyvkiadó végezte. E kiadások tartalmazzák Tolkien tizenkét saját művészi illusztrációját is (egy – Tolkien-műben elmaradhatatlan – térképet, a címlapot egy sárkánnyal, a trollok tábortüzéről készített grafikát, valamint egy, Hobbitfalva nagy dombjáról, egy, a Sasok Uráról, és egy, Smaug sárkányról készült festményt, továbbá két grafikát a Magányos Hegyről, egyet-egyet Beorn Terméről, a Tóvárosról, Bilbó zsáklaki otthonáról, Thranduil tündérkirály csarnokairól, és így tovább).

A megjelentetést végző Ciceró könyvkiadó a borítólapra egy elismert Tolkien-illusztrátortól, Roger Garlandtól származó sárkányfestményt tett, ami azonban nem A hobbit szárnyas Smaug sárkányát, hanem A szilmarilokban szereplő Glaurungot ábrázolja. A borítólap rajzát a hatodik kiadástól kezdve kicserélték egy Smaugot ábrázoló festményre.

A Gyűrűk Ura magyar nyelvű megjelenésétől kezdve gondot okozott az olvasóknak, hogy – bár ez A hobbit folytatása és nagyon sok tekintetben vele egységes művet képez – az utóbbi fordítói, Szobotka Tibor és Tótfalusi István egészen máshogy ültették át magyarra a két mű hasonló jelentésű angol kifejezéseit, mint az előbbi regény fordítói, Göncz Árpád, Réz Ádám és Tandori Dezső. Ez csak részben indokolható azzal, hogy a két mű már eredetileg is a szerző eltérő elgondolásainak jegyeit viseli, a fordítói szabadságból eredő eltérések a magyar fordítások eltéréseit még ezen túl is, még inkább megnövelték. Jó példa a manók/koboldok népe (ld. vitatott kérdések), vagy Gollum alakja (5. fejezet); ez Szobotkánál Nyelem (magyarítás), a Gyűrűk Urában viszont Gollam (tkp. nincs magyarítás); míg például a Tuk család és Zsákos Bilbó Szobotkánál Took illetve Bilbo Baggins (nincs magyarítás), míg a Gyűrűk Urában Tuk illetve Zsákos Bilbó (van magyarítás). Bár a Szobotka-Tótfalusi fordítás sokkal előbb keletkezett, mint A Gyűrűk Uráé, az utóbbi terminológiája később elterjedtebbé és elfogadottabbá vált, és ezért felmerült az igény A hobbit olyan fordításának elkészítésére, mely illeszkedik A Gyűrűk Ura nyelvezetéhez. Később a Ciceró Kiadó A hobbit ún. szövegkritikai kiadásának alkalmát felhasználta arra is, hogy ennek az igénynek megfeleljen.

A szövegkritikai kiadás 

A regény Magyarországon 2006. április 21-én, a könyvfesztivál idején jelent meg újra Douglas A. Anderson szerkesztésében és új kiadásban, A hobbit címen. Ez utóbbi egy ún. szövegkritikai kiadás, jegyzetekkel ellátva, átdolgozott magyar fordításban. Douglas A. Anderson közel 400 szövegelemzést, magyarázó függeléket, valamint szövegváltozatokat bemutató jegyzeteket készített a műhöz. Több kiegészítő fejezet, irodalomjegyzék, 150, részben Tolkien, részben más művészek illusztrációinak bemutatása gazdagítja A hobbit 1937 óta megjelent mintegy 40 fordításának bemutatását.

A magyar fordítók számára problémát okoz, hogy a magyar Tolkien-terminológia nem egységes (ld. fentebb). E kiadás magyar változata számára az eredeti, Szobotka-Tótfalusi fordítás verseit maga Tótfalusi István dolgozta át, a fordítás más részeiben a Magyar Tolkien Társaság tagjai is segítettek.

Terminológiai összehasonlító táblázatok

A szóhasználat- és fordításbeli eltérések bemutatására, néhány (a változtatások jellemző példájául szolgáló) név terminológiájának alakulása A hobbit magyar fordításaiban és A Gyűrűk Urában:

Móra–Ciceró-szövegváltozat A Gyűrűk Ura fordítása Szövegkritikai kiadás
Népnevek
babó(k) hobbit(ok) hobbit(ok)
törpe(´k) törp(ök) törp(ök)
varázsló(k) mágus(ok) mágus(ok)
manó(k) ork(ok)
(esetenként: kobold(ok))
kobold(ok)
tündér(ek) tünde(´k) tünde(´k)
Személy- és családnevek
Bilbo Bilbó Bilbó
Baggins(ok) Zsákos(ok) Zsákos(ok)
Took(ok) Tuk(ok) Tuk(ok)
Tölgyfapajzsi Thorin Tölgypajzsos Thorin Tölgypajzsos Thorin
Gloin Glóin Gloin
Nyelem Gollam Gollam
Smaug Szmóg Smaug
Bill Huggins Öles Villi
Földrajzi nevek
Kerekország A Megye Kerekország
Az Utolsó Otthonos Ház Az Utolsó Meghitt Otthon Az Utolsó Otthonos Ház
Rivendell Völgyzugoly Völgyzugoly
Ködös Hegyek Ködhegység Ködhegység
Setéterdő Bakacsinerdő Bakacsinerdő
Völgyváros Suhatag Völgyvidék
Egyéb
(Az) Őskő Arkenkő Arkenkő
szívem szottya drágaszágom drágaszágom
kreksz cram cram
Szent Iván éje Nyárközép éje
ezüsttel ötvözött acél valóezüst /
móriaezüst /
mithril
ezüstacél
Nagy Manó Óriáskobold

Látható: nem arról van szó, hogy a szövegkritikai kiadás egyszerűen hozzáigazította volna A hobbit magyar szóhasználatát A Gyűrűk Uráéhoz, az utóbbinak akár angol, akár magyar változatához. A fordítók figyelembe vették az eredeti könyvek szemléletbeli eltéréseit (kvázi mesekönyv → fantasy-kalandregény), illetve azt is, hogy A Gyűrűk Urában is vannak „fordítási hibák” – például a Tolkien által írt Fordítási útmutató (ld. A Gyűrűk Ura, Függelék) figyelmen kívül hagyása –, a törpök sinda eredetű neveit eszerint nem szabad lefordítani, így ami A Gyűrűk Urában Glóin, az A hobbitban helyesebben szerepel a Gloin név alatt.

Vitatott kérdések, ellentmondások

  • Rokoni viszonyok (1. fejezet). A hobbit több szereplőjének rokonsági viszonyai egyáltalán nem egyeznek meg A Gyűrűk Ura megfelelő szereplőinek viszonyaival. Zsákos Bilbó némileg más rokoni viszonyban van például Tuk „Bikabúgó” Bandobrasszal, mint A Gyűrűk Ura családfa-függelékeiben. A hobbitban Bikabúgó déd-déd-dédnagybátyja (great-great-grand-uncle) Bilbónak, A Gyűrűk Ura C függelékének Tuk-családfája szerint viszont sokkal kevesebb nemzedéknyi távolságra vannak: Bikabúgó Bilbó ükapjának a testvére,és A hobbit Thorinra vonatkozó megjegyzései sem egyeztethetőek össze A Gyűrűk Ura törp-családfáival. Tolkien elfelejtette A hobbit ilyesfajta utalásait a később írt A Gyűrűk Ura függelékeihez igazítani, pedig másfajta következetlenségeket átigazított A hobbit azon kiadásaiban, melyek A Gyűrűk Ura megjelenése után jelentek meg.
  • Orkok (5. fejezet). A hobbit és a folytatás, A Gyűrűk Ura terminológiája Tolkiennek a gyermekmesékkel és saját világával kapcsolatos konvepcióváltásai miatt már az angol eredetiben is eltér; például előbbiben a gonosz barlanglakó lények goblinok, A Gyűrűk Urában viszont orcok. E kifejezést A hobbit első magyar kiadásának fordítója, Szobotka Tibor manónak fordította, a Göncz Árpád, Réz Ádám és Tandori Dezső fordította A Gyűrűk Ura viszont általában orkoknak (ritkábban, például a II. könyv. 1. fejezetében, koboldoknak) nevezik őket. A hobbitban kétszer fordul elő az „ork” szó (az Orcrist nevű kard előtagján kívül), és mindkétszer a koboldok olyan nagy termetű fajtájaként, melyek még ezeknél is szörnyűbb külsejűek. „Egy kicsit alacsony ez a járat a koboldoknak, legalábbis a nagyobbaknak – gondolta Bilbó, nem tudva, hogy még a nagyobbak, a hegyi orkok is, a hegyek szörnyei, kétrét görnyedve sietnek végig rajtuk, miközben kezük szinte a földet éri.” – szövegkritikai kiadás 142. oldal; ill. „Mielőtt a Bakacsinerdőt észak felől megkerülnétek, máris a Szürkehegység lejtőin vagytok, s ezek csak úgy hemzsegnek a koboldoktól, óriáskoboldoktól és a legszörnyűbb külsejű orkoktól” – szövegkritikai kiadás 188. oldal.
  • Radagast és Gandalf (7. fejezet). Az angol szövegben Gandalf Beornnak bemutatkozva egy másik mágust, Radagastot az „unokatestvérének”(?) (cousinjának) nevez (a Szobotka-fordítás 3. kiadásában ez a 100. oldal 7.–8. sora; a szövegkritikai kiadásban a 170. oldal alulról a 9. sora). A szó általában unokafivért jelent, és Szobotka Tibor is így fordította, a szövegkritikai kiadás szerkesztője, D. A. Anderson, illetve fordítója-lektora, Füzessy Tamás szerint (szövegkritikai kiadás 170. oldal 6. jegyzet) azonban közeli rokont is jelenthet, átvitt értelemben pedig honfitársat, a beszélővel egy népbe tartozót (ő a szót „jó rokon”-nak fordította), illetve „bensőséges barátok egymás közötti megszólítását” is. A mágusok, mint Radagast esetében, akik végső soron emberi alakban Középföldén járó szellemek (ún. maiák), furcsa unokatestvéri vagy bármilyen hasonló viszonyról beszélni, hiszen a mágusoknak nincsenek szüleik, sem más rokonaik. Lehetséges, hogy Gandalf a cousin szót már a korai szövegváltozatokban is egyszerűen „honfitárs”-nak (azaz: mágustársnak) értette. Vagy talán egy korai máguskoncepció maradványa, mely szerint a mágusok egyszerűen emberek? Az utóbbi azonban kevésbé valószínű. Tolkien, sok következetlenséget és A Gyűrűk Urával való ütközést javított az eredeti 1937-es kiadás után, ezt a szót mégsem javította, ami – hacsak nem arról van szó, hogy elkerülte a figyelmét – arra utalhat, hogy nem tartotta szükségesnek.

Érdekességek 

  • A regény szerint (Móra-Ciceró kiad. 20. old.) a hobbitok találták ki nemcsak a pipázást, ahogyan az A Gyűrűk Ura lapjain olvasható, de a golfjátékot is. Ez akkor történt, mikor Tuk Bandobras, a hobbitvezér (a zöldmezei csatában) megfutamította a Megyébe tolakodó gram-hegyi koboldokat, és husángjának egyetlen csapásával leütötte főnökük, Golfimbul fejét, ami száz yardot repülve egy lyukba esett.
  • A szövegkritikai kiadás végén található egy rövid Tolkien-novella, Az erebori kutatás címmel, mely eredetileg A Gyűrűk Ura függelékébe került volna, de terjedelmi okok miatt végül kihagyták. Ez Frodó egy feljegyzése, mely szerint a nagy Gyűrűháború lezárulta és Aragorn Telcontar király megkoronázása után Gandalf Gimlivel és Peregrinnel beszélgetve Minas Tirithben elbeszéli, hogyan találkozott Thráinnal és mik voltak a fő motivációi a törp-expedícióhoz való csatlakozásra és Bilbó bevonására.
  • A regény amerikai kiadójánál, a HMC-nél úgy gondolták, rendelni kellene néhány színes rajzot is „jó amerikai rajzolóktól” Tolkien fekete-fehér rajzai mellé. Tolkien az A&U-n keresztül értesült szándékukról és beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy megvétózhasson „bármit, ami a Disney Stúdióban készült (melynek minden művétől irtózom)”.